6. fejezet

10 perc alatt felértünk szállodába. Levettem a cipőm és bementem a nappaliba, szorosan követtet Harry. Bekacsoltam a tévét és a távirányítót oda adtam neki.

– Mit kérsz?- az asztalról elvettem az étlapot és a kezébe nyomtam.

-          öhmm…- az étlapot olvasta.

-          Inkább rendeljünk pizzát?- néztem rá kérdőn és már a röhögés szélén az arca láttán.

-          Jó ötlet! – nevetett. Erre bólintottam és már tárcsáztam is pizzériát.

-          Azt mondták fél óra és hozzák amúgy sonkás, kukoricást rendeltem, ugye szereted? – nevettem.

-          Igen! A kedvencem! – nevetett velem.

-          Mit nézzünk? – ültem le mellé.

-          Nem tudom. Tessék, válasz valamit!- adta oda a távirányítót.

-          Jó!- kapcsolgattam és találtam egy tök jó filmet. - Jó lesz?- néztem rá.

-          Aha!- mosolygott rám. Én nem akartam a szemébe nézni, ezért a tv bámultam. Ráhajtottam a fejem Harry vállára, mert egy kicsit elfáradtam a sétálásba. A filmre próbáltam figyelni, de nem ment. Elnyomott az álom. Arra ébredtem, hogy a lábam fázik. Lassan kinyitottam a szemem. Már feküdtem, az asztalon egy pizzás doboz. A derekamat átölelte egy kar. Harry mellkasán feküdtem, felnéztem rá. Nyugodtan aludt, nagyon aranyos volt. Nem akartam felébreszteni és hát én is élveztem ezt a pillanatot, ezért lehunytam a szemem és aludtam tovább.

Nem tudom mikor, de Harry felébresztett.

-          Ébresztő álomszuszék!- keltegetett.

-          Hmm? Hány óra van- nyitottam ki a szemem.

-          Délután négy. – mondta és elkezdte simogatni az arcom.

-          Tényleg? Így elszaladt az idő. – nyögtem ki valamit, majd felültem és elkezdtem enni egy pizza szeletet. Nem akartam, hogy bármi is történjen köztünk. Csak pár napja ismerjük egymást. Annyira furcsa ez az egész, mert a többi srácot is annyira bírom, mint Harry-t és nem akarok semmit elsietni. Inkább kerülöm az ilyen pillanatokat.

-          Ma mit csinálsz? - kérdezte.

-          A barátnőm csaj bulit szervezet mára! – mosolyogtam rá. Ő is felült.

-          Az jó. –kivette a telefonját a zsebéből és nézett rajta valamit.

-          Mennem kell. – jelentette be és felállt. 

-          Jó. – én is felálltam és elindultunk az ajtó felé.

-          Akkor jó szórakozást este! Szia. - megpuszilta az arcomat.

-          Szia. – elindult a lift felé és én becsuktam az ajtót. Leültem a földre és Selena számét tárcsáztam. Pár csöngés után felvette.

-          Szia! Ma át tudsz este jönni?- kérdeztem.

-          Igen. Mit csinálunk?- kérdezet vissza.

-          Csaj buli! Lesz mit mesélnem. – mondtam neki.

-          Oké!- ujjongott – 8-ra megyek. Puszi!- köszönt el.

-          Szia. - mondtam halkan és letetem. Én nem akarok semmit Harry-től, de nem akarom átverni. De nekem ez nem fog menni. Jól érzem magam vele, de nem tudom. Ez olyan furcsa. Jeszus! Teljesen összezavarodtam. Remélem Selena, majd tud segíteni nekem. Vagy legalább ad pár jó tanácsot.

Felugrottam és belebújtam a cipőmbe, fogtam a táskám és rohantam a lifthez. Be kell vásárolni a csaj bulira! Csoki, fagyi, cukor, chips és hasonló finomságok. Amikor beléptem a liftbe, bent volt egy srác, egy nagyon helyes srác!

-          Hello. – köszönt.

-          Szia. – mosolyogtam rá és ő is visszamosolygott.

-          Tom Miller – mutatkozott be.

-          Regina Whitman. – mondtam.

-          Szép név. – dicsért meg.

-          Köszönöm. – a cipőm orrát nézegetem és vártam, hogy mikor ér le végre a lift a földszintre.

-          Rá érsz ma este?- kérdezte hirtelen.

-          Sajnos nem. – mondtam zavartan. Jeszus! Mért nem mondtam igent.

-          Akkor holnap egy reggelire? – kérdezte és engem bámult.

-          Rendben, találkozunk a hallban 9 kor. – mosolyogtam rá, majd kinyílt a liftajtó. Már mentem is. Tök jó lesz a holnap is! 1 óra alatt vissza is értem a nagy bevásárlásból. Mindent elő készítettem az estéhez. Kiraktam a kajákat. 1 óra múlva kopogtak az ajtómon. Kinyitottam és Sel beviharzott rajta. Jeszus!

-          Szia! Mi történt? – kérdeztem ijedten.

-          Justint lekapta egy ribanc! – mondta dühösen és ledobta magát a kanapéra. A kezébe vett egy zacskó chipset és elkezdte magába tömni.

-          Hogy mi??????- néztem rá meglepetten.

-          Mesélem! Justin jön ki az egyik autogram osztásáról és egy csaj jött a semmiből és le smárolta! Persze a fotósok azonnal csináltak vagy 5 millió képet! Tele van vele az internet! Neked nincs neted,?? Komolyan teljesen ki vagyok borulva! – dühöngött.

-          Nyugi. Ő mondta el? Bocsánatot kért? – kérdeztem idegesen.

-          Igen, azonnal felhívott és küldött egy hatalmas rózsa csokrot. De… - elkezdtek hullani a könnyei.

-          Jaj Sel! Tudod, hogy szeret! Akkor meg? – megöleltem és órákig erről beszéltünk nem is esett szó se Harry-ről, se a titokzatos Tom-ról. De nem is baj, most szüksége volt rám a barátnőmnek és én itt voltam neki. Együtt aludtunk el a kanapén.  Másnap reggel felébredtem 8:49 kor!

-          OMG!!!!- kiabáltam. Erre Selena is felébredt és kérdőn nézett rám. –  10 perc és a hallban kell lennem, mert egy állati helyes srác reggelizni hívott! – miközben magyaráztam neki rohangáltam össze-vissza. Felvettem egy fehér szoknyát és hozzá egy baba rózsaszín blúzt, meg egy fehér topánkát. Gyors kifésültem a hajam és beleraktam egy ezüst hajpántot. Oda szaladtam Selenához.

-          Jól nézzek ki? – kérdeztem idegesen.

-          Igen. De a sminked. – mutogatott.

-          Jaj! – néztem bele a tükörbe és szaladtam is sminkelni. Miután kész lettem. Fogtam a táskám és rohantam az ajtóhoz.

-          Szia! Ha mész zárd be! –  még elkaptam a liftet. Már 9:05 volt. Amikor végre leértem megláttam Tom-ot. A recepció mellett álldogált. Én már sétálva integettem neki és válaszkép aranyosan rám mosolygott. 

5. fejezet

Másnap reggel 9 körül ébredtem fel. Nem volt kedvem még felkelni így csak feküdtem az ágyon és a plafont bámultam. Előző estén gondolkoztam. A fiúk nagyon kedvesek és viccesek. Igaz még nem hallottam egy számukat se vagy nem tudtam, hogy azt ők éneklik. Erre gondolatra azonnal felpattantam és a laptopomért szaladtam a nappaliba. Gyors bekapcsoltam és már mentem is fel YouTube-ra. Beírtam a keresőbe „One Direction” és azonnal kiadott csomó számot pl.: One Thing, I want, Iwish… de az első a What Makes You Beautiful. Azonnal rákattintottam és elkezdtem hallgatni. Nagyon tetszet, olyan édes volt és klipje is tök jó. Bár nem szoktam ilyen számokat hallgatni, inkább depiseket. Miután véget ért a szám elkezdtem keresni interjúkat. Ott is ugyan úgy viselkedtek, mint velem. A rajongói oldalakon elolvastam róluk mindent. Miután végeztem felmentem Twittere. A fiúk már írtak nekem:

 Louis: „ @Regina.Whitman mikor mutatod meg NY többi részét? ;)”

Niall: „ Ma elrabolhatunk @Regina Whitman? :D”

Én erre azt válaszoltam, hogy:

„@Louis_Tomlinson mikor értek rá? ;D"

„ @NiallOfficial raboljatok! :DD”

Annyira boldog lettem nem tudom miért, csak örültem, hogy újra velük lehettek. Mielőtt ki kapcsoltam a gépet letöltöttem pár számukat és felraktam a telómra. Felvettem egy baba rózsaszínű hosszú nadrágot, egy pink topot és converse csukámat. Majd írtam egy üzit Niall-nek „ Ma ráértek?” . Nem jött válasz. Gondolom azon az interjún vannak amiért tegnap menniük kellett. Miközben vártam a választ a tv néztem. Fél óra múlva valaki hívott. Én izgatottan felemeltem a telefont, de a képernyőn „Kat” volt kiírva.

- Szia! – szólt bele. Furcsa, köszönt.

-          Szia- - köszöntem bizonytalanul.

-          Nagyon ügyes voltál tegnap!- dícsért meg.

-          Öhh.. köszi. – mondtam.

-          Ma is találkozol velük? – ja, hogy a fiúkról van szó…

-          Lehet. Még nem tudom. Miért?- kérdeztem.

-          Azért, mert jóba kell velük lenned. – közölte.

-          Tessék?? – én csak ennyit tudtam, erre kinyögni.

-          Haaa… magyarázom, szóval a fiúk kedvesek aranyosak jól mutatnak melletted. Ez jó hírverés és persze nem hátrány ha egy-két jó fotó is készül rólatok. – magyarázta el. Én alig tudtam megszólalni. Az nem is számít, hogy én jól érzem velük magamat? Csak az, hogy „jól mutatnak mellettem”???? Mit valami kiegészítők ezt még Kat se gondolhatja komolyan.

-          Azt figyelembe vetted, hogy kedvelem őket? –kérdeztem egy kicsit idegesen.

-          Figyelj! Sztár vagy és tudom, hogy nem szereted ezt a szót, de így van. Tudom nagyon fontos, hogy mint gondolnak az emberek és kikkel mutatkozol. Ezt a legelején elmondtam neked és te ezt tudomásul vetted. – mondta nyugodtan.

-          Igazad van, bocsi. Csak egy kicsit rosszul esett, mert tényleg bírom őket. –bocsánatot kértem.

-          Rendben. Szombaton lesz a New york-i filmfesztivál és azt akarom, hogy hívd el őket rá. – mondta Kat.

-          Öhh…. Oké, ha nem lesz más dolguk szerintem eljönnek. – bizonytalanul mondtam.

-          Rendben. Mennem kell. Szia! – elköszönt és letette.

Szóval szombaton filmfesztivál. Köszi, hogy mondtad. Hirtelen megcsörrent a telefon. A képernyőn „Niall” állt.

-          Szia! – köszöntem bele vidáman. Már el is szállt a dühöm Kat miatt.

-          Szia, Harry vagyok. – mondta ő is vidáman.

-          Akkor szia Harry! – nevettem bel a telefonba.

-          Ráérsz most? – kérdezte izgatottan.

-          Igen! Mit tervezel? –kérdeztem kíváncsian.

-          Találkozunk a Central Park északi kapujánál. - mondta.

-          Oké 10 perc és ott vagyok! Sietek, szia!- tetem le. Meg se vártam Harry válaszát. Felkaptam a táskám és már rohantam is ki az ajtón. Szerencsére a Palace hotelhez közel volt a park. Így kb. 10 perc alatt ott is voltam. Megláttam Harry-t, így odaszaladtam hozzá és a nyakába ugrottam. Egyedül volt.

-          Szia! – köszönt nevetve.

-          Szia, szia, szia!- nevetem én is – Na és mit tervezel?- kérdeztem.

-          Sétát a parkban. Van hozzá kedved?- kérdezte.

-          Igen, imádom a Central Parkot. - vigyorogtam rá. - Majdnem el felejtettem meg adod a telefonszámod, mert csak Niallé van meg. – odanyújtottam a telómat neki.

-          Persze!- elvette és beírta a számát, majd visszaadta.

-          Köszi! Amúgy hol vannak a többiek? – óvatosan megkérdeztem. Egy kicsit fura, hogy Harryvel sétálgatok a Central parkban, olyan randiszerű. De lehet, hogy csak én vagyok a hülye.

-          Niall és Louis interjún, Liam a barátnőjével és Zayn meg elment edzeni. – mondta.

-          Értem. – pár percig kínos csöndben sétáltunk egymás mellett, majd megszólalt.

-          Vasárnap lesz egy koncertünk. Nincs kedved eljönni?- kérdezte és közben a cipőjét bámultam és a kezeit bedugta a zsebébe.

-          Hát, ha nem talál ki valamit a menedzserem akkor szívesen elmegyek.- mosolyogtam rá.

-          Klasz! Remélem eljössz. – vigyorgott,

-          Szombaton lesz egy filmfesztivál és kötelező elmennem. – egy kis szünetet tartottam, majd folytattam. – és nincs kedved eljönni velem?- kérdeztem bizonytalanul.

-          Szívesen elmegyek veled. – mondta.

-          Tényleg? – meglepetten néztem rá.

-          Igen! –mosolygott rám. A beszélgetésünket két paparazzi fotós zavarta meg. Csináltak pár képet és már menetek is. Mi nem is törődtünk velük, de egy kicsit meglepődtünk, hogy a semmiből elő kerültek. Még fél órát sétálgatunk a parkban, de már dél volt gondolom ő is éhes volt, ezért megkérdeztem. – Nincs kedved feljönni hozzám ebédelni?- néztem rá kíváncsian. - Tudod istenien főznek a Palace-ban.

-          Jó mennyünk. – bólogatott. Majd elindultunk a park kijárata felé.

ikor értek rá? ;D

4. fejezet

-          Visszatértünk…- jelentettem be hősiesen.

-          És élve! – fejezte be a mondatomat Harry. Én csak rámosolyogtam, majd leültünk. Hirtelen megcsörrent a telóm. Kivettem a táskámból és láttam, hogy kaptam egy üzit Kat-től:„8-ig kötelező maradnod! Ez parancs!”. Csak írtam rá egy „Ok” –ot. Lehet, hogy ha ilyen jó társaságba vagyok tovább is maradok.

-          Valaki tudja a programot?- kérdezte Liam.

-          Beszédet mondanak és mindenkinek megköszönik az adományokat- mondta és rám nézet. - majd vacsora, ahonnan már le lehet lépni. – mondta már nekem. Én csak mosolyogtam.

-          Király! Mit csinálunk utána? – kérdezte Zayn és ránk nézett. Elégé két értelmű volt, ami szerintem le is esett neki, ezért gyors fiúkra is ránézett.

-          Nincs kedvetek megmutatni nekünk a várost? Mert csak 3 napja jöttünk és még nem volt időnk városnézésre. – vetette fel Niall.

-          Bocs, én nem tudok menni. – közölte Selena a telóját bambulva. Gondolom Justinnal mennek valamerre. Demire pillantottam már rázta a fejét.

-          Bocsi, de nem tudok menni, a menedzserem rám parancsolta az alvást, mert holnap klipforgatás!- húzta a száját D. A fiúk reménykedően rám pillantottak.

-          Én szívesen megmutatom a várost!- mosolyogtam.

-          Tök jó akkor. Mikor indulunk?- kérdezte Zayn.

-          8 kor addig kötelező itt maradnom. – néztem a telóm órájára.

A beszéd után ami 7.30-ig tartott, még ettünk és pontban 8 kor már mentük is. Elköszöntem Selenától és Demitől. Majd indultunk is. Leintettem két taxit. Az egyikbe én, Louis és Niall, másikba Zayn, Liam, Harry szállt.

Először a Times Square vittem őket, utána a Szabadság-szoborhoz . majd a Broadway-hez. Onnan végig mentünk a Wall Street-en. Sokszor felismertek engem vagy a srácokat. Főleg azért mert ők szmokikba voltak. Nagyon tetszet nekik minden, de el is fáradtak. Kb. éjfélkor vagy is 4 óra városnézés után beültünk a Palace hotel bárjába.  

-          Állati jó volt a városnézés. Köszi Regina!- mondta Liam és közben szürcsölte a koktélját. A fiúk egyetértően bólogattak.

-          Köszi, de még csomó mindent nem mutattam meg. – mondtam.

-          Hát akkor majd megmutatod. Persze nem ma!- nevetett Louis.

-          Hát nem is tudom… – játszottam a fejjem.

-          Naaaaaaaa!!!- nyafogott Louis.

-          Jó! Csak hagyd abba! –nevettem- Amúgy ti hol laktok? – kérdeztem kíváncsian.

-          A Times Square hotelben. – mondta Harry.

-          És te? – kérdezte Niall.

-          A Parkban. – erre mindenki elkezdett szakadni. Én csak jót mosolyogtam, britek...

-          Na de most komolyan! – kérdezte újra Niall, miután kiröhögték magukat.

-          Komolyan a Parkba lakok vagyis Palace hotel, Park lakosztály. – mosolyogtam rájuk.

-          Ja…- végre lesett nekik.

-          Megnézhetjük?- izgatottan kérdezte Louis. Erre Liam oldalba bökte és egy olyan pillantást vetet rá, hogy „Udvariasabban!”

-          Persze. - mosolyogtam.

Azonnal el is indultunk. Amikor a hall-ba értünk én intettem Bill-nek aki vissza integetett, majd  mutogatta, hogy mennyek oda.

-          Pillanat- mondtam a srácoknak és oda szaladtam Bill-hez.

-          Kaptál két levelet, egy újságot és egy csomagot- mondta és átnyújtotta őket.

-          Köszi! – mosolyogtam és már mentem is vissza a fiúkhoz. – Akkor menjünk!- Beszálltunk az egyik liftbe és én megnyomtam a 4-es gombot. Csöndben álldogáltunk, olyan kínos csöndben, ezért egyszerre mindenkiből kitört a röhögés.

Miután kiszálltunk a liftből elindultam a folyóson, a fiúk szorosan követtek. Majd kinyitottam az ajtót.

-          Hát ez a Park lakosztály- beléptem és ledobtam a táskám és a cuccokat amiket kaptam Bill.től  az előszobába, onnan nyílt egy hatalmas ajtó a nappaliba. A fiúk csak bekukucskáltak az ajtón. Én furcsán néztem rájuk.

-          Nem jöttök be? – kérdeztem.

-          Ja. De. Persze. - mondták egyszerre.

-          Két éve lakom itt. – meséltem és közben bementem a  hatalmas nappaliba. Aminek ablakain keresztül lehetett látni New york utcáit.

-          Gyönyörű- nézett körbe Harry. A többiek is bologadtak. Hirtelen megcsörrent valaki telefonja. Liam gyors kivette a zsebéből. –Enyém. - mondta majd felvette. Mindenki nézte, hogy hajnali 1 kor ki keresi.

-          Hallo?- szólt bele. Legalább 3 percig beszélt vele, vagyis beszéltek hozzá mert ő meg se szólalt. Mikor letette mindenki kérdőn nézett rá.

-          Paul volt az!- erre a srácok ránéztek az órájukra(már akinek volt).

-          A menedzserünk. –világosított fel Harry, mert látta, hogy nem vágom ki az a Paul.

-          Azt mondta, hogy most azonnal húzzunk a hotelbe, mert holnap reggel 9 kor interjú és ezt még megbeszéljük. – folytatta Liam.

-          Bajban vagytok?- kérdeztem.

-          Kicsit. Nem szereti Paul, ha éjszakázunk. –mondta Harry.

-          Akkor menjetek!- szóltam rájuk. – Ne itt ácsorogjatok!- határozottan mondtam nekik.

-          Igazad van. Haladjunk! – csapta össze a kezeit Zayn és elindult az ajtó felé és a többiek követték.

-          Lekísérjelek titeket? – kérdeztem.

-          Nem kell. Letalálunk, de köszi. – mondta Niall, majd megölelt. – Jaj és beírod a telefonszámod? – adta kezembe a telóját.

-          Persze! – vigyorogtam és gyors bepötyögtem, majd visszaadtam. Végül megöleltem a többieket is és elbúcsúztunk.

-          Jó éjt!- mondtam és a fiúk mentek is a folyosón a lift felé.

Becsuktam az ajtót és végre levettem a magas sarkúm. Majd szó szerint bedőltem az ágyba ruhástól, mindenestől. Végre feküdtem. Már csukódott volna le a szemem. De a telefonom megcsörrent.

-          Halló?- szóltam bele álmosan.

-          Szia, Niall vagyok, csak azért hívlak , hogy tudd ez a telószámom. – mondta.

-          Oké, köszi. – mondtam egy ásítás között

-          Akkor, jó éjt! – és lerakta.

-          Neked is- és ledobtam a földre a telómat. Betakaróztam és pillanatok alatt el is nyomott az álom.  

3. fejezet

Megláttam Selenát és ő is engem azonnal oda sietett hozzám.

- Szia R!- köszönt mosolyogva és kér puszit nyomott az arcomra.

- Szia S! –köszöntem én is.– Közös kép- vigyorogtam rá.

- Persze!- a fotósok felé fordultunk és elkezdtek pózolni. S, vagy is Selena Gomez akit már más fél éve ismerek és imádok. Mert nagyon jó fej lány sokat vagyunk együtt. Az ilyen rendezvényeken egy asztalhoz ülünk és együtt próbáljuk túl élni ezeket.

- Hol van Demi?- kérdeztem és közben lassan sétáltunk tovább.

- Nekem azt mondta, hogy jön. Képzeld van egy új tetkója!  - pletykálta.

- Tudom nekem is mondta. – közöltem.

- És neked mikor is lesz?- nézet rám kíváncsian.

- Soha. Vagyis akkor ha megtalálom álmaim fiúját és szerelmes leszek belé. Amire soha, de soha nem kerül sor. – gúnyosan mosolyogtam rá.

- Jaj ne kezd már megint, hogy… idézek „Nekem egy olyan srác kell akiben meglátom azt a különleges dolgot”- nézet rám mérgesen- Komolyan bármelyik még egyszer mondom bármelyik pasit megszerezhetnéd, de neked egy „különleges” kell. Hát komolyan kiakasztó vagy!- fakadt ki.

- Tudom. - egyetértően bólógattam, majd megpusziltam az arcát. Ő csak nevetett.

- Baszus.- mondtam halkan és körbe néztem.

- Mi az? –nézet rám furán.

- Valami One Direction nevű bandát kell keresnem és pár fotót készíteni velük.- közöltem.

- Nem tudod ki azok?- kérdezte flegmán.- Ja bocs, te tényleg nem tudhatod- nevetett.

- Haha! Nagyon vicces valaki. De most komolyan. SOS!- néztem rá.

- Még nem jöttek meg vagy már bent vannak. Mert én még nem láttam őket.- nézett ő is körbe.- Szerencséd van! Mert úgy látom most jöttek meg!- mosolyogott és a vörös szőnyeg leg elejét nézte ahonnan srácok szálltak ki egy fekete limoból.

- Éljen! Jól nézzek ki?- kérdeztem.

- Igen. Kat elégedett lesz veled.- nevetett.- Álljunk meg itt és várjuk be őket! Addig legalább csinálnak még több képet rólunk.- a kamerák felé fordult.

- Regina csinálhattunk gyors egy interjút?- kiáltotta oda egy riporter.

- Persze- mosolyogtam és odamentem. Ameddig válaszoltam a kérdéseikre. Selenát fotózták. Amikor végeztem az interjúval csak pár métere voltak a srácok. Így Selenára néztem és ő már vette is a lapot.

- Sziasztok- köszöntem először én majd S.

- Hello! – köszöntek vissza. A z egyik srác a szöszi annyira ismerős volt, de nem tudtam honnan.

- Regina Whitman vagyok. – mutatkoztambe.- Én meg Selena Gomez!- mondta S.

Az egyik srác mindenkit bemutatott.- Én Louis Tomlinson vagyok,ez az aranyos gyerek Liam Payne- csapta egy kicsit hátba. – mellettem ez a szívtipró Zayn Malik, a göndörke Harry Styles és a szőke ,nem csak kivülről Niall Horen.- mi csak nevettünk, nagyon jó fej gyerek.

-          Javítanák, és ez a hülyegyerek köztünk Louis Hiányzikpárkerekem Tomlinson. – mondta Liam és jól hátba csapta. Ezen már szakadtunk. Niall áttörte magát a fiúkon és oda lépet hozzám.

-          -Mi már találkoztunk! - mondta mosolyogva. Én gondolkodó fejet vágtam, mert úgy csináltam mintha nem jegyeztem volna meg, de tudtam, hogy a cuki srác a parkból. – Tudod a parkból!- emlékeztetett.

-          Tényleg a cuki srác! - csúszott ki a számon- Csak a sapkád nélkül nem ismertelek meg!- mosolyogtam rá és csináltam úgy mintha nem mondtam volna semmit.

-          Cuki srác?- kérdezet rá. Hülye vagy Regina!!! Hülye!!!- Szidtam magam.

-          Öhh… igen. És gondolam az a Harry azt te voltál- mutattam a „göndörkére” .

-          Öhh…- elkezdte a cipőjét bámulni. Halál ciki lehetett neki.

-          Igen ő az.! – veregette hátba Niall. Közben magam mellé néztem, de nem volt ott Selena. De azonnal észrevettem, hogy épp Demivel fotózkodik és akkor nekem is eszembe jutott, hogy KAT! Megfog ölni ha nem csinálok a fiúkkal képet.

-          Csinálunk pár fotót- kérdeztem aranyosan mosolyogva.

-          Igen!- mondták egyszerre. Én Niall és Harry közé álltam és átkarolták a derekamat. Úgy csináltak pár képet rólunk. Amikor kész lettünk láttam, hogy Demi mutogat, hogy menjek.

-          Örülök, hopgy találkoztunk. Gondolom ma még látjuk egymást. Addig is sziasztok. - köszöntem el és már indultam volna el.

-          Nincs kedved a mi asztalunknál ülni?- kérdezte Louis.

-          Sajnos nem tudok, mert a barátnőimmel ülök. – mutattam rájuk.

-          Ők is jöhetnek! Mert 8-an ülhetnek az asztalunknál - mondta Zayn. Aha ők is jöhetnek mi… :P

-          Hát oké. Akkor bent találkozunk. –mosolyogtam. Majd elindultam a lányok felé.

-          Na mizu velük? – kérdezte Demi.

-          Velük ülünk!- jelentettem ki.

-          Mióta?- nézett rám meglepetten S,

-          Mostantól. Ugye nem gáz? – kérdeztem aggódva.

-          Nem, de hogy! Egy csapat jó pasival ülni sose gáz!- nevetett. Majd elindultunk a bálterembe. Mikor beléptünk egy lány odalépett hozzánk.

-          Melyik asztalnál ülnek?- kérdezte.

-          Öhhh…- gondolkoztam, de fogalmam se volt.

-          Az ötösnél! – szólalt meg mögöttem egy hang. Én azonnal hátra fordultam és szembe találtam magam Harry-vel. Enyhén meglepődtem.

-          Köszi.- mondtam mosolyogva. Csak Harry-t láttam a többieket nem. Biztos interjúkat adnak. A lány megmutatta az asztalunkat. Majd leültünk mellettem Selena és Harry ült. Még mindig nem jöttek a srácok. Felsóhajtottam. Erre mindenki rám nézett.

-          Én értem. –jelentette ki Selena. Demi és Harry értetlenül nézett.

-          A menedzserem rám parancsolt, mint mindig. Hogy beszéljek mindenkivel és akit nem ismerek mutatkozzak benne ki.- magyaráztam.

-          Csak mosolyogj! – nevetett Demi.

-          Köszi a megértést. – felálltam. Harry is felállt én meg hülyén néztem rá.

-          Rám is rám parancsolta!-  húzta a száját- Így mehetünk együtt!- erre elmosolyodtam.

-          Oké!- és már el is indultunk. Mindenkivel beszéltünk. MINDENKIVEL. Páran megkérdezték, hogy együtt vagyunk-e. Mi meg nem, de hogy csak barátok vagyunk. Minnél többször elmondtuk annál kínosabb volt. Amikor végre visszaértünk az asztalunkhoz a srácok már ott voltak. 

Harry, Zayn, Niall, Liam, Louis

2. fejezet

A hangos dörömbölésre keltem fel. Ja és az ajtó mögüli ismerős hangra.

- Regina! Ne szórakozz! Most azonnal nyisd ki!- kiabálta Kat. Erre kiugrottam az ágyból és futottam az ajtóhoz és kinyitottam. Kat és a többiek „be estek” az ajtón.

- Bocsi elaludtam!- kezdtem mentegetőzni.

- Látom!- nézett végig rajtam. Gondolom, az elfojt sminkre és kocós hajra célzott. Köszi.

- Na szóval. – kezdte és közben a stylist-om muttogadta a ruhákat.- Melyik legyen? – nézett hol rám, hol a ruhákra. Volt egy fekete, egy kék, egy piros, egy halvány rózsaszín és fehér.

- A fekete unalmas,  kék az meg ocsmány már bocs. – néztem Tomra(stylist).Ő csak legyintett. Szerintem azt mondta magában „istenem ez a csajszi nem ért a rucikhoz” vagy valami ilyesmi. – Piros talán, a rózsaszín talán, hmm… fehér…- gondolkozva néztem. Nagyon szép ruha volt, csipkés és térd fölöttig ért vagyis nem túl hosszú, de nem is túl rövid. Húztam egy kicsit az időt- háát… legyen akkor a fehér!- mondtam mosolyogva.

- Tökéletes választás!- elégedetten mondta Tom. Tuti, hogy a kéket választotta volna, na de mindegy!

- Szerintem is.- értett vele egyet Kat. – Vedd fel, majd haj és smink.- mondta és ránézett Hannára(fodrász) és Beccára(sminkes). Oda adta én meg gyors átmentem a hálóba átöltözni. Amikor készlettem, halottam, hogy nagyba telefonál valakivel. Így amikor kimentem csak tátogta, hogy „szuper”. Én csak mosolyogtam. Mindig ezt mondja. Kéne neki venni egy szótárat. Miután megcsinálták a hajam és a sminkem már 17.20 volt. Vagyis lassan indulni kellett. Tettem magamra parfümöt és felvettem egy pink magas sarkút és hozzá pink kiegészítőket és a legfontosabbat amit mindig hordok és soha nem vesszem le még fürdéshez sem, a nyakláncomat. Egy ezüst láncon lógó hegyikristály medál. 11 éves korom óta hordom. Szerencsét hozz és ha leveszem akkor mindig vlami rossz történik. Ez tény!

- Biztos nem veszed le?- nyaggatott Tom.

- Nem, nem és nem!- közöltem vele. Ő csak sóhajtott.

- Mehetünk??? Már 17.30 van!- közölte idegesen Kat.

- igen!- nyitottam az ajtót, miután mindenki kiment bezártam és már rohantunk is a lifthez. Vagyis Kat rohant és ő engem rángatott. Szokásos. Amikor végre leértünk az hallba, intettem most Lindsey-nek egy másik recepciósnak. Mikor végre beültünk a limuzinba Kat vett egy mély levegőt és elkezdte nyomni ugyan azt a szöveget amit már oly sokszor halottam.

- Mosolyogsz! Aranyosan nevetsz a vicceken, még ha nem is vicces. Kérdeznek, válaszolsz. Csinálsz egy csomó képet a vendégekkel. Ha beérsz nem ülsz le! Hanem beszélgetsz mindenkivel! A mindenki alatt mindenkit értek! Rendben?- mondta.

- Igen főnök! Kihagytad a kamerás részt!- mondtam gúnyosan.

- Kamerák előtt kihúzod magad mosolyogsz! Ennyi. – mondta. Csak bólógattam, mint egy kis kutya.

- Jaj ki is hagytam! Ma az egyik vendég egy brit fiúbanda. One Direction!- közölte.

- Mit kell róluk tudni? – néztem rá. Nem vagyok nagyon képbe a zenei világgal. Mert, ugye én színésznő vagyok és nem nagyon foglakozom épp a zenével. Igaz imádok zenét hallhatni, de nincs időm most  a-z-ig átfutni a zene világot. 2 év alatt 4 filmet csináltam és most benne vagyok egy sorozatba, amit a CW-n adják. Szóval a szabadidőm csak akkor van, amikor szünet van a sorozatban. Úgy, mint most. Az a legjobb Kat-ben, hogy ő az egész sztár világot kivűlről fújja.

- 5 helyes srácból, a te korosztályod. – sunyin mosolyogott rám. – Liam Payne 18 éves. Harry Styles 17, Zayn Malik 18 barna bőrű fekete hajű őt tuti felismered, Niall Horen 18 akit szintén felismersz, mert ő az egyedüli szőke, Louis Tomlinson 20.- mondta.

- Aham ebből nem sokat jegyeztem meg. Milyen zenét játszanak?- kérdeztem.

- Mind az 5-en énekelnek. A brit X-factorba 3. helyezést értek el. Egy kcisit Justin Bieber-es zenét nyomnak. Olyan cuki fiúk. – magyarázta.

- Nagyszerű. Gondolom csináljak velük képet.- jelentettem ki.

- Bele látsz a fejembe. – mosolyogott Kat. –Na mindjárt ott vagyunk.- nézett ki az ablakon és látta a hatalmas tömeget.

- Oké- gyors megigazítottam a ruhám és pár percen belül nyílt is az ajtó.

- Csak mosolyogj!- kiabálta az utolsó mondatott. Én kiszálltam és elkezdtem a vörös szőnyegen sétálni és mosolyogtam. Sokk lány sikítozott és csomó vaku villogott. Már hozzá vagyok szokva az ilyenekhez, hisz ez az életem. És akkor...

1.fejezet

Gyönyörű tavaszi reggelre ébredtem. Felültem az ágyon és az ablakon keresztül néztem a new yorki kék eget. Majd kikeltem az ágyból és felöltöztem. Gyors magamra kaptam egy fehér csőfarmert egy fekete bakancsot és egy amerikai zászlós laza pólót. Majd megcsináltam a hajam és a sminkem, végül megkerestem a hatalmas fekete napszemüvegemet. A mai napi tervem venni egy Latte Macchiatot és megvenni az új TeenVogue-t. Amiről remélhetően én fogok mosolyogni.

Mivel nem tudtam milyen idő van kint csak annyit, hogy süt a nap így kimentem az erkélyre. Enyhén hűvös van, imádom ezt az időjárást. Rátámaszkodtam a kőkorlátra és onnan néztem a New york reggeli rohanást. Mindenki az egyik kezében kávéval rohangál, a másikban meg újsággal. Közben a kovácsoltvas kapu előtt taxik sorba állnak, hogy elvigyék a menő ügyvédeket és egyéb híres és sikeres embereket. Imádom a Palace hotel-t. Valahogy mindig is ez volt a kedvenc szállodám, még mielőtt ide költöztem volna. Kb. 2 éve lakom a Park lakosztályba, valahogy az otthonommá vált. Ahogy a személyzet is. A nagy ábrándozásomból a telefonom zökkentett ki. A képernyőn nagy betűkkel „Kat” állt, a menedzserem. Éljen. Egy kicsit várattam még hagy csörgessen, majd nagy nehezen felvettem.

-          Jó reggelt drága Kat-em!- üdvözöltem gúnyosan.

-          Jó?! Az biztos nem!- mondta idegesen. Imádom mikor ilyen.

-          Megint mi történt? – kérdeztem halál nyugodtan.

-          Ma egy jótékonysági bálba mész! – mondta parancsolóan.

-          Miért? Mikor? Hol? Mit vegyek fel? – kérdeztem.

-          A éhező gyermekek, ma 6 óra, Boscolo hotel,  küldök 4-re, öt ruhát és majd válogatsz és akkora érkezik a fodrász és sminkes!- hadarta el.

-          Ma??? Nem tudtál volna tegnap szólni? – mérgesen förmedtem rá.

-          Pont ezért vagyok kiakadva késett a meghívó, de mindegy el kell menned és kész-

-          Jó…meddig kell mosolyognom?- ez annyit jelent meddig kell ott lennem.

-           Minimum 8-ig, de majd úgy is szólók amikor leléphetsz. – mondta.

-          Oké. Ennyi vagy még van valami bejelenteni valód? – unottan kérdeztem.

-          Nincs, még! De még ma tuti hívlak! Most mennem kell, szia!- majd lerakta.

Nagyszerű. Megint egy puccos bálba megyek. Szerettek jótékonykodni, de azt nem viselem túl jól amikor csinálnak egy hatalmas bált csak azért hogy mindenki megmutassa milyen odaadó és mennyit törődik az ilyen ügyekkel, a helyett, hogy az a pénzt amit a bálra költenek oda adnák a gyerekeknek. Na mindegy.

Beraktam a táskámba a telóm és elindultam lefele. Besiettem a liftbe, majd amikor kinyílt, gyors felraktam a napszemüvegem. Az előtéren átsétáltam és intettem a recepciósnak, Bilnek. Aki mosolyogva visszaintett. Amikor végre kiléptem a hotelból, beszívtam a friss levegőt és megálltam egy pillanatra Amikor kiléptem a kapun is, két fotós elkezdte kattogtatni a gépét. Én mosolyogva oda fordultam hozzájuk- Jó reggelt!- mondtam kedvesen. Ők is köszöntek- Jó reggelt Regina!- csináltak még egy két képet majd elmentek. Én elindultam a kedvenc kávézom felé, de megláttam egy újságost ezért odasiettem. És akkor megláttam,  hogy saját magam vigyorog rám. Én akaratlanul is, de elmosolyodtam. Nem először vagyok, de ez a kedvenc újságom és végre saját magamat is láthatom rajta. Vettem egyet, szerencsére az újságos nem ismert fel. Elindultam a kedvenc kávézómba, a Love Cofe-ba. Imádom ezt a helyet. Mikor ideköltöztem itt ittam az első kávémat és azóta is idejárok. Miután megvettem az isteni Lattemat. Azon töprengtem, hogy most merre és akkor azonnal eszembe jutott, Central Park! Gyalog közel volt, így sétáltam el odáig. A második kedvenc helyem new york-ban az a Park. Annyira gyönyörű, órákat lehett eltölteni ott. Pár ember felismert ás jól megnézett, ezért minél eldugottabb helyet kerestem az emberek elől. Találtam is egy padot a fák között, ott nagyon senki se járkált csak a futtok. Így leültem és azonnal elővettem az újságomat. Címlapját még nem olvastam el, ezért azzal kezdtem. A képem alatt ez állt „ A lány, aki 16 évesen elérte az összes álmát!” . Többször is elolvastam ezt a mondatott. Összes? Azért még van pár dolog amit el akarok érni! Például… például… elmenni Londonban, azt mondják nagyon szép. Ez nem túl meggyőző érv, de akkor is egy kicsit rosszul esett, hogy ennyi volt és már nincs is több életcélom, akár meg is halhatok. Na jó azért persze nem, de naa….! A magamba folytatott győzködésemet egy hang zavarta meg.

-Szia- mondta a hang. Én erre felkaptam a fejjem. Egy srác állt előttem melegítőbe, a fejjén egy kék baseball sapka ami alól, pár rövid, szőke haj tincs logót ki. Elégé helyes srác volt.  Én össze szedtem magam és köszöntem- Hello!- és rá mosolyogtam.

- Nem te vagy Regina Whitman?- kérdezte mosolyogva.

- Igen, én vagyok. – levettem a szemüvegem és a srácon elvigyorodtam. Úristen! Milyen aranyosan mosolyog.

- Kérhetnék az egyik barátomnak egy autogrammot?- kérdezte.

- Persze!- kivettem a táskámból egy rózsaszín füzetet amelynek a lapjai szintén rózsaszínnek voltak és a zsebemből kihalásztam a tollam. Ez a füzetet nem erre szoktam használni, de olyan kis aranyos srác, hogy megérdemli – Kinek lesz? – kérdeztem.

- Harrynek!- mondta már ő is vigyorogva. – Azt mondta, hogy te vagy a legszebb lány akit valaha látott. – mesélte.

- Tényleg? – kérdeztem mi közben írtam. Ő csak bólogatott. – Cuki srác lehet!- mondtam nevet, majd átnyújtottam neki. Az volt ráírva, hogy „ Harrynek sok szeretettel Reginától! Nagyon szépen köszönöm a bókot. : )          XOXO Regina”.

- Wow! Köszönöm.- mondta a srác – További jó olvasást. Szia!- köszönt el és lassan ment tovább még mindig a lapot olvasgatva.

- Szia!- köszöntem el én is. Cuki~jegyeztem fel magamba. Kár, hogy a nevét nem tudom.

1 óra múlva elindultam vissza hotelbe, mert már 12.30 volt és éhes voltam. Rendeltem a kaját a szobaszerviztől, majd lepihentem és sikeresen be is aludtam.