5. fejezet

Másnap reggel 9 körül ébredtem fel. Nem volt kedvem még felkelni így csak feküdtem az ágyon és a plafont bámultam. Előző estén gondolkoztam. A fiúk nagyon kedvesek és viccesek. Igaz még nem hallottam egy számukat se vagy nem tudtam, hogy azt ők éneklik. Erre gondolatra azonnal felpattantam és a laptopomért szaladtam a nappaliba. Gyors bekapcsoltam és már mentem is fel YouTube-ra. Beírtam a keresőbe „One Direction” és azonnal kiadott csomó számot pl.: One Thing, I want, Iwish… de az első a What Makes You Beautiful. Azonnal rákattintottam és elkezdtem hallgatni. Nagyon tetszet, olyan édes volt és klipje is tök jó. Bár nem szoktam ilyen számokat hallgatni, inkább depiseket. Miután véget ért a szám elkezdtem keresni interjúkat. Ott is ugyan úgy viselkedtek, mint velem. A rajongói oldalakon elolvastam róluk mindent. Miután végeztem felmentem Twittere. A fiúk már írtak nekem:

 Louis: „ @Regina.Whitman mikor mutatod meg NY többi részét? ;)”

Niall: „ Ma elrabolhatunk @Regina Whitman? :D”

Én erre azt válaszoltam, hogy:

„@Louis_Tomlinson mikor értek rá? ;D"

„ @NiallOfficial raboljatok! :DD”

Annyira boldog lettem nem tudom miért, csak örültem, hogy újra velük lehettek. Mielőtt ki kapcsoltam a gépet letöltöttem pár számukat és felraktam a telómra. Felvettem egy baba rózsaszínű hosszú nadrágot, egy pink topot és converse csukámat. Majd írtam egy üzit Niall-nek „ Ma ráértek?” . Nem jött válasz. Gondolom azon az interjún vannak amiért tegnap menniük kellett. Miközben vártam a választ a tv néztem. Fél óra múlva valaki hívott. Én izgatottan felemeltem a telefont, de a képernyőn „Kat” volt kiírva.

- Szia! – szólt bele. Furcsa, köszönt.

-          Szia- - köszöntem bizonytalanul.

-          Nagyon ügyes voltál tegnap!- dícsért meg.

-          Öhh.. köszi. – mondtam.

-          Ma is találkozol velük? – ja, hogy a fiúkról van szó…

-          Lehet. Még nem tudom. Miért?- kérdeztem.

-          Azért, mert jóba kell velük lenned. – közölte.

-          Tessék?? – én csak ennyit tudtam, erre kinyögni.

-          Haaa… magyarázom, szóval a fiúk kedvesek aranyosak jól mutatnak melletted. Ez jó hírverés és persze nem hátrány ha egy-két jó fotó is készül rólatok. – magyarázta el. Én alig tudtam megszólalni. Az nem is számít, hogy én jól érzem velük magamat? Csak az, hogy „jól mutatnak mellettem”???? Mit valami kiegészítők ezt még Kat se gondolhatja komolyan.

-          Azt figyelembe vetted, hogy kedvelem őket? –kérdeztem egy kicsit idegesen.

-          Figyelj! Sztár vagy és tudom, hogy nem szereted ezt a szót, de így van. Tudom nagyon fontos, hogy mint gondolnak az emberek és kikkel mutatkozol. Ezt a legelején elmondtam neked és te ezt tudomásul vetted. – mondta nyugodtan.

-          Igazad van, bocsi. Csak egy kicsit rosszul esett, mert tényleg bírom őket. –bocsánatot kértem.

-          Rendben. Szombaton lesz a New york-i filmfesztivál és azt akarom, hogy hívd el őket rá. – mondta Kat.

-          Öhh…. Oké, ha nem lesz más dolguk szerintem eljönnek. – bizonytalanul mondtam.

-          Rendben. Mennem kell. Szia! – elköszönt és letette.

Szóval szombaton filmfesztivál. Köszi, hogy mondtad. Hirtelen megcsörrent a telefon. A képernyőn „Niall” állt.

-          Szia! – köszöntem bele vidáman. Már el is szállt a dühöm Kat miatt.

-          Szia, Harry vagyok. – mondta ő is vidáman.

-          Akkor szia Harry! – nevettem bel a telefonba.

-          Ráérsz most? – kérdezte izgatottan.

-          Igen! Mit tervezel? –kérdeztem kíváncsian.

-          Találkozunk a Central Park északi kapujánál. - mondta.

-          Oké 10 perc és ott vagyok! Sietek, szia!- tetem le. Meg se vártam Harry válaszát. Felkaptam a táskám és már rohantam is ki az ajtón. Szerencsére a Palace hotelhez közel volt a park. Így kb. 10 perc alatt ott is voltam. Megláttam Harry-t, így odaszaladtam hozzá és a nyakába ugrottam. Egyedül volt.

-          Szia! – köszönt nevetve.

-          Szia, szia, szia!- nevetem én is – Na és mit tervezel?- kérdeztem.

-          Sétát a parkban. Van hozzá kedved?- kérdezte.

-          Igen, imádom a Central Parkot. - vigyorogtam rá. - Majdnem el felejtettem meg adod a telefonszámod, mert csak Niallé van meg. – odanyújtottam a telómat neki.

-          Persze!- elvette és beírta a számát, majd visszaadta.

-          Köszi! Amúgy hol vannak a többiek? – óvatosan megkérdeztem. Egy kicsit fura, hogy Harryvel sétálgatok a Central parkban, olyan randiszerű. De lehet, hogy csak én vagyok a hülye.

-          Niall és Louis interjún, Liam a barátnőjével és Zayn meg elment edzeni. – mondta.

-          Értem. – pár percig kínos csöndben sétáltunk egymás mellett, majd megszólalt.

-          Vasárnap lesz egy koncertünk. Nincs kedved eljönni?- kérdezte és közben a cipőjét bámultam és a kezeit bedugta a zsebébe.

-          Hát, ha nem talál ki valamit a menedzserem akkor szívesen elmegyek.- mosolyogtam rá.

-          Klasz! Remélem eljössz. – vigyorgott,

-          Szombaton lesz egy filmfesztivál és kötelező elmennem. – egy kis szünetet tartottam, majd folytattam. – és nincs kedved eljönni velem?- kérdeztem bizonytalanul.

-          Szívesen elmegyek veled. – mondta.

-          Tényleg? – meglepetten néztem rá.

-          Igen! –mosolygott rám. A beszélgetésünket két paparazzi fotós zavarta meg. Csináltak pár képet és már menetek is. Mi nem is törődtünk velük, de egy kicsit meglepődtünk, hogy a semmiből elő kerültek. Még fél órát sétálgatunk a parkban, de már dél volt gondolom ő is éhes volt, ezért megkérdeztem. – Nincs kedved feljönni hozzám ebédelni?- néztem rá kíváncsian. - Tudod istenien főznek a Palace-ban.

-          Jó mennyünk. – bólogatott. Majd elindultunk a park kijárata felé.

ikor értek rá? ;D