Gyönyörű tavaszi reggelre ébredtem. Felültem az ágyon és az ablakon keresztül néztem a new yorki kék eget. Majd kikeltem az ágyból és felöltöztem. Gyors magamra kaptam egy fehér csőfarmert egy fekete bakancsot és egy amerikai zászlós laza pólót. Majd megcsináltam a hajam és a sminkem, végül megkerestem a hatalmas fekete napszemüvegemet. A mai napi tervem venni egy Latte Macchiatot és megvenni az új TeenVogue-t. Amiről remélhetően én fogok mosolyogni.
Mivel nem tudtam milyen idő van kint csak annyit, hogy süt a nap így kimentem az erkélyre. Enyhén hűvös van, imádom ezt az időjárást. Rátámaszkodtam a kőkorlátra és onnan néztem a New york reggeli rohanást. Mindenki az egyik kezében kávéval rohangál, a másikban meg újsággal. Közben a kovácsoltvas kapu előtt taxik sorba állnak, hogy elvigyék a menő ügyvédeket és egyéb híres és sikeres embereket. Imádom a Palace hotel-t. Valahogy mindig is ez volt a kedvenc szállodám, még mielőtt ide költöztem volna. Kb. 2 éve lakom a Park lakosztályba, valahogy az otthonommá vált. Ahogy a személyzet is. A nagy ábrándozásomból a telefonom zökkentett ki. A képernyőn nagy betűkkel „Kat” állt, a menedzserem. Éljen. Egy kicsit várattam még hagy csörgessen, majd nagy nehezen felvettem.
- Jó reggelt drága Kat-em!- üdvözöltem gúnyosan.
- Jó?! Az biztos nem!- mondta idegesen. Imádom mikor ilyen.
- Megint mi történt? – kérdeztem halál nyugodtan.
- Ma egy jótékonysági bálba mész! – mondta parancsolóan.
- Miért? Mikor? Hol? Mit vegyek fel? – kérdeztem.
- A éhező gyermekek, ma 6 óra, Boscolo hotel, küldök 4-re, öt ruhát és majd válogatsz és akkora érkezik a fodrász és sminkes!- hadarta el.
- Ma??? Nem tudtál volna tegnap szólni? – mérgesen förmedtem rá.
- Pont ezért vagyok kiakadva késett a meghívó, de mindegy el kell menned és kész-
- Jó…meddig kell mosolyognom?- ez annyit jelent meddig kell ott lennem.
- Minimum 8-ig, de majd úgy is szólók amikor leléphetsz. – mondta.
- Oké. Ennyi vagy még van valami bejelenteni valód? – unottan kérdeztem.
- Nincs, még! De még ma tuti hívlak! Most mennem kell, szia!- majd lerakta.
Nagyszerű. Megint egy puccos bálba megyek. Szerettek jótékonykodni, de azt nem viselem túl jól amikor csinálnak egy hatalmas bált csak azért hogy mindenki megmutassa milyen odaadó és mennyit törődik az ilyen ügyekkel, a helyett, hogy az a pénzt amit a bálra költenek oda adnák a gyerekeknek. Na mindegy.
Beraktam a táskámba a telóm és elindultam lefele. Besiettem a liftbe, majd amikor kinyílt, gyors felraktam a napszemüvegem. Az előtéren átsétáltam és intettem a recepciósnak, Bilnek. Aki mosolyogva visszaintett. Amikor végre kiléptem a hotelból, beszívtam a friss levegőt és megálltam egy pillanatra Amikor kiléptem a kapun is, két fotós elkezdte kattogtatni a gépét. Én mosolyogva oda fordultam hozzájuk- Jó reggelt!- mondtam kedvesen. Ők is köszöntek- Jó reggelt Regina!- csináltak még egy két képet majd elmentek. Én elindultam a kedvenc kávézom felé, de megláttam egy újságost ezért odasiettem. És akkor megláttam, hogy saját magam vigyorog rám. Én akaratlanul is, de elmosolyodtam. Nem először vagyok, de ez a kedvenc újságom és végre saját magamat is láthatom rajta. Vettem egyet, szerencsére az újságos nem ismert fel. Elindultam a kedvenc kávézómba, a Love Cofe-ba. Imádom ezt a helyet. Mikor ideköltöztem itt ittam az első kávémat és azóta is idejárok. Miután megvettem az isteni Lattemat. Azon töprengtem, hogy most merre és akkor azonnal eszembe jutott, Central Park! Gyalog közel volt, így sétáltam el odáig. A második kedvenc helyem new york-ban az a Park. Annyira gyönyörű, órákat lehett eltölteni ott. Pár ember felismert ás jól megnézett, ezért minél eldugottabb helyet kerestem az emberek elől. Találtam is egy padot a fák között, ott nagyon senki se járkált csak a futtok. Így leültem és azonnal elővettem az újságomat. Címlapját még nem olvastam el, ezért azzal kezdtem. A képem alatt ez állt „ A lány, aki 16 évesen elérte az összes álmát!” . Többször is elolvastam ezt a mondatott. Összes? Azért még van pár dolog amit el akarok érni! Például… például… elmenni Londonban, azt mondják nagyon szép. Ez nem túl meggyőző érv, de akkor is egy kicsit rosszul esett, hogy ennyi volt és már nincs is több életcélom, akár meg is halhatok. Na jó azért persze nem, de naa….! A magamba folytatott győzködésemet egy hang zavarta meg.
-Szia- mondta a hang. Én erre felkaptam a fejjem. Egy srác állt előttem melegítőbe, a fejjén egy kék baseball sapka ami alól, pár rövid, szőke haj tincs logót ki. Elégé helyes srác volt. Én össze szedtem magam és köszöntem- Hello!- és rá mosolyogtam.
- Nem te vagy Regina Whitman?- kérdezte mosolyogva.
- Igen, én vagyok. – levettem a szemüvegem és a srácon elvigyorodtam. Úristen! Milyen aranyosan mosolyog.
- Kérhetnék az egyik barátomnak egy autogrammot?- kérdezte.
- Persze!- kivettem a táskámból egy rózsaszín füzetet amelynek a lapjai szintén rózsaszínnek voltak és a zsebemből kihalásztam a tollam. Ez a füzetet nem erre szoktam használni, de olyan kis aranyos srác, hogy megérdemli – Kinek lesz? – kérdeztem.
- Harrynek!- mondta már ő is vigyorogva. – Azt mondta, hogy te vagy a legszebb lány akit valaha látott. – mesélte.
- Tényleg? – kérdeztem mi közben írtam. Ő csak bólogatott. – Cuki srác lehet!- mondtam nevet, majd átnyújtottam neki. Az volt ráírva, hogy „ Harrynek sok szeretettel Reginától! Nagyon szépen köszönöm a bókot. : ) XOXO Regina”.
- Wow! Köszönöm.- mondta a srác – További jó olvasást. Szia!- köszönt el és lassan ment tovább még mindig a lapot olvasgatva.
- Szia!- köszöntem el én is. Cuki~jegyeztem fel magamba. Kár, hogy a nevét nem tudom.
1 óra múlva elindultam vissza hotelbe, mert már 12.30 volt és éhes voltam. Rendeltem a kaját a szobaszerviztől, majd lepihentem és sikeresen be is aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése