A hangos dörömbölésre keltem fel. Ja és az ajtó mögüli ismerős hangra.
- Regina! Ne szórakozz! Most azonnal nyisd ki!- kiabálta Kat. Erre kiugrottam az ágyból és futottam az ajtóhoz és kinyitottam. Kat és a többiek „be estek” az ajtón.
- Bocsi elaludtam!- kezdtem mentegetőzni.
- Látom!- nézett végig rajtam. Gondolom, az elfojt sminkre és kocós hajra célzott. Köszi.
- Na szóval. – kezdte és közben a stylist-om muttogadta a ruhákat.- Melyik legyen? – nézett hol rám, hol a ruhákra. Volt egy fekete, egy kék, egy piros, egy halvány rózsaszín és fehér.
- A fekete unalmas, kék az meg ocsmány már bocs. – néztem Tomra(stylist).Ő csak legyintett. Szerintem azt mondta magában „istenem ez a csajszi nem ért a rucikhoz” vagy valami ilyesmi. – Piros talán, a rózsaszín talán, hmm… fehér…- gondolkozva néztem. Nagyon szép ruha volt, csipkés és térd fölöttig ért vagyis nem túl hosszú, de nem is túl rövid. Húztam egy kicsit az időt- háát… legyen akkor a fehér!- mondtam mosolyogva.
- Tökéletes választás!- elégedetten mondta Tom. Tuti, hogy a kéket választotta volna, na de mindegy!
- Szerintem is.- értett vele egyet Kat. – Vedd fel, majd haj és smink.- mondta és ránézett Hannára(fodrász) és Beccára(sminkes). Oda adta én meg gyors átmentem a hálóba átöltözni. Amikor készlettem, halottam, hogy nagyba telefonál valakivel. Így amikor kimentem csak tátogta, hogy „szuper”. Én csak mosolyogtam. Mindig ezt mondja. Kéne neki venni egy szótárat. Miután megcsinálták a hajam és a sminkem már 17.20 volt. Vagyis lassan indulni kellett. Tettem magamra parfümöt és felvettem egy pink magas sarkút és hozzá pink kiegészítőket és a legfontosabbat amit mindig hordok és soha nem vesszem le még fürdéshez sem, a nyakláncomat. Egy ezüst láncon lógó hegyikristály medál. 11 éves korom óta hordom. Szerencsét hozz és ha leveszem akkor mindig vlami rossz történik. Ez tény!
- Biztos nem veszed le?- nyaggatott Tom.
- Nem, nem és nem!- közöltem vele. Ő csak sóhajtott.
- Mehetünk??? Már 17.30 van!- közölte idegesen Kat.
- igen!- nyitottam az ajtót, miután mindenki kiment bezártam és már rohantunk is a lifthez. Vagyis Kat rohant és ő engem rángatott. Szokásos. Amikor végre leértünk az hallba, intettem most Lindsey-nek egy másik recepciósnak. Mikor végre beültünk a limuzinba Kat vett egy mély levegőt és elkezdte nyomni ugyan azt a szöveget amit már oly sokszor halottam.
- Mosolyogsz! Aranyosan nevetsz a vicceken, még ha nem is vicces. Kérdeznek, válaszolsz. Csinálsz egy csomó képet a vendégekkel. Ha beérsz nem ülsz le! Hanem beszélgetsz mindenkivel! A mindenki alatt mindenkit értek! Rendben?- mondta.
- Igen főnök! Kihagytad a kamerás részt!- mondtam gúnyosan.
- Kamerák előtt kihúzod magad mosolyogsz! Ennyi. – mondta. Csak bólógattam, mint egy kis kutya.
- Jaj ki is hagytam! Ma az egyik vendég egy brit fiúbanda. One Direction!- közölte.
- Mit kell róluk tudni? – néztem rá. Nem vagyok nagyon képbe a zenei világgal. Mert, ugye én színésznő vagyok és nem nagyon foglakozom épp a zenével. Igaz imádok zenét hallhatni, de nincs időm most a-z-ig átfutni a zene világot. 2 év alatt 4 filmet csináltam és most benne vagyok egy sorozatba, amit a CW-n adják. Szóval a szabadidőm csak akkor van, amikor szünet van a sorozatban. Úgy, mint most. Az a legjobb Kat-ben, hogy ő az egész sztár világot kivűlről fújja.
- 5 helyes srácból, a te korosztályod. – sunyin mosolyogott rám. – Liam Payne 18 éves. Harry Styles 17, Zayn Malik 18 barna bőrű fekete hajű őt tuti felismered, Niall Horen 18 akit szintén felismersz, mert ő az egyedüli szőke, Louis Tomlinson 20.- mondta.
- Aham ebből nem sokat jegyeztem meg. Milyen zenét játszanak?- kérdeztem.
- Mind az 5-en énekelnek. A brit X-factorba 3. helyezést értek el. Egy kcisit Justin Bieber-es zenét nyomnak. Olyan cuki fiúk. – magyarázta.
- Nagyszerű. Gondolom csináljak velük képet.- jelentettem ki.
- Bele látsz a fejembe. – mosolyogott Kat. –Na mindjárt ott vagyunk.- nézett ki az ablakon és látta a hatalmas tömeget.
- Oké- gyors megigazítottam a ruhám és pár percen belül nyílt is az ajtó.
- Csak mosolyogj!- kiabálta az utolsó mondatott. Én kiszálltam és elkezdtem a vörös szőnyegen sétálni és mosolyogtam. Sokk lány sikítozott és csomó vaku villogott. Már hozzá vagyok szokva az ilyenekhez, hisz ez az életem. És akkor...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése